Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 329.

329.
Vészes hiba van a teljesítményünkben,
mert szeret egy irányban kitüremkedni,
nem vár többiekre, győztes akar lenni,
felad teljességet igen könnyelműen.
Pedig nem egyéni érdemről van szó itt,
sokan segédkeznek egy-egy eredményben,
de csak egy sütkérezhet dicsőség fényben,
és ez, – nem a kihívás – versenyre szólít
tömegeket, megfeledkezve égető
feladatokról, melyek ugyanúgy szépek
lehetnek, ha mindenki hálás lesz érted,
aki miatt életünk nem lehet meddő.
Sorsunk irányítását nem természetes
szükségletek végzik, hanem olyan divat,
mely minden régit mint elavultat vitat,
hasznot hozó újra csatornáz pénzeket.
E szekeret tolva tudunk védekezni,
csökkentve a romboló szélsőségeket,
maradni az úton, min a lélek vezet,
hogy ne hagyjuk emberségünket elveszni.
És megbecsülni minden önfeláldozást,
mi nem önfeladás, sőt, igaz hit s remény:
szülőanyánk a példa, hogy a lelemény
számára mi vagyunk: adunk feltámadást.
Commentaires