Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 332.
- szilajcsiko
- 2021. dec. 16.
- 1 perc olvasás

332.
Végre tudomásul kellene már venni,
hogy ami van, létezik, nem lehet, hogy nincs,
nem lehet, hogy nem volt, ha ő a mindenség,
sehogy se lehet mondani róla, hogy nincs.
Mégis mondjuk és keresünk valakit, hogy
elébe tegyük – a világnak, hogy legyen
teremtője, hiszen máskülönben miként
lenne lehetséges, hogy létezik világ.
De ez a gondolatmenet nem állhat meg,
mert akkor a teremtőnek is kell legyen
teremtője, és annak is, s így tovább a
végtelenig, ami értelmetlen lenne.
Akkor hogy van tehát? Úgy, hogy a nincs az nincs,
csak viszonylagos hiány, és ebből indul
minden képzelet, mindenre kiterjedve
vélvén a hiányt, a semmit létnek mondva.
Ami önellentmondó létértelmezés
és csak hatalommal lehet fenntartani,
mert a józan ész mást mond, azt, hogy nem
tudunk a végére jutni: nem jó kérdés.
A jót kell kutatni, nem feledve nyelvünk,
melyen a világ dolgait megnevezzük,
és akik e nyelvet ránk hagyományozták,
világból nem vitték ki fogalmainkat.
Comments