Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 338.

 338.

Sokszor hozzászólunk, amihez nem értünk,

talán azért, mert vitában többet lehet

megtudni: ott a lényeget kell mondani,

hosszú értekezésre nincs elég keret.

Ellentmondással kiugraszthatjuk a nyulat

a bokorból, kiderülhet az ellenfél

gyenge pontja, és kárörvendők lehetünk,

bár a mi igazunk elég ritka vendég.

És ebből ha ellenállás kerekedik

bennünk a szokatlanra, még sosem hallott

összefüggések ellen, meggyőzhetetlenek

leszünk, egyenesen valóságra vakok.

Ezzel a csúcsra értünk, legalábbis azt

hisszük, kis büszkeség tölti el a lelkünk,

hogy bár ő okosabbnak tartotta magát,

sikerült világnézeti csatát nyernünk.

Holott a tanulást utasítottuk el

esetleg, bezárkózva ósdi várunkba,

pedig természetes lenne a jobb iránt

venni az irányt, nem a rosszba, hazugba.

Mert éppen az alapozó ismeretek

szoktak megváltozni alapkutatásban,

ezért kell jó vitapartnert választani,

kinek hitelessége marad a másban.