Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 341.

 341.

Nem lehetséges sem teljesen új élet,

sem minden régit elvető gondolkodás:

igen kicsit változik a világméret,

s nyelvünk jellemzője a lassú változás.

Csaló látszattal tör ránk új világnézet,

elhitetve, hogy jóra vezet rombolás,

ama ígérettel ámítva a népet,

hogy újraosztásból jön majd gazdagodás.

Mondatokból kipergetik a szó-mézet,

de ellenünkre fordul az álmélkodás,

s mire felfognánk a szokatlan torz képet,

nyakunkra települ tervezett elnyomás.

Ragaszkodván élethez hű fogalmunkhoz

leleplezünk ál-értelmű elnevezést,

s kézzelfogható életmódunkhoz

kigyomlálva belőle minden tévedést.

Kipróbálva gondolatban javaslatot,

megelőzhetjük a káros hatásokat:

el se kezdjünk, bár csábító, folyamatot,

ha magával hozhat veszélyes károkat.

Nemhogy hebehurgya, de önző bűnöző,

akinek csak azért jó lehet akármi,

ha gyászos végű is, pokol tüzén fövő,

mert saját haszonnal élére tud állni.