Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 342.
- szilajcsiko
- 2021. dec. 26.
- 1 perc olvasás
342.Páva ült a diófámon,
a gazdája itt kereste,
átrepült a szomszéd házon
meglepően nagy szép teste.
Végre volt nálam esemény,
mert napok óta más semmi,
és felcsillant egy kis remény
az unalom ellen tenni.
Hogy elűzd a magányodat,
nem kell túl messzire menni:
tartani kell állatokat,
s lehet gondozójuk lenni.
Felkapaszkodtunk a létrán
élővilág tetejére,
ám a lénysokaság méltán
számíthat érdeklődésre.
Kiskertedben kultúrnövényt
gyom mentesítve gondozol,
megnyírod a tuja sövényt,
s áldozatot alig hozol,
hogy természet társaként élj:
későn fekszel, nem látsz koránt,
s hogy magadtól testedért kérj
sokkal több értelmes mozgást.
