Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 366.

 366.

Vélt s valós barátok közt a különbséget

nem minden helyzet mutatja meg igazán:

sokáig űzve közös tevékenységet,

élhetjük meg szűk azonosság talaján.

Gyermek- és ifjúkorban összetereltek

minket élni: szükséges folyamatokban

felnőttünk olyan közösségbe keverten,

ahol az ember hamar haragra lobban

a másik iránt, ellen, és verekedik,

mert ott kis különbséget is kicsúfolnak,

s nehezen élhet meg kiválóság, pedig

egymástól tanulva lehet közös holnap.

Így hát kevesen osztoznak közös titkon:

úgy történik meg a barát-kiválasztás,

hogy ritka egyetértésben bízva bizton,

páros élményekre cseréljük a bandát.

Felnőtt korban aztán szétsodor az élet:

munkahely kényszere és a család terhe,

akaratlanul nő személyiség-kéreg,

elmarad az idő, mi közösen telne.

Támad azonban legfontosabb feladat:

mit már nem magunkért akarunk művelni,

s hogy sose szenvedhessen árulás alatt,

végzéséhez igaz barátra kell lelni.