Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 369.

 369.

Éppen ellenanyagot termelek ártó

világjárvány vírusa ellen, miközben

hamis tudatom miatt kell szégyenkeznem

a helyzetet másként megítélők szerint.

Eleinte azt se tudtuk, hogy mi támad,

majd kutatás azonosította a bajt,

de szokatlansága miatt alig ismert

a hatása, bár elkeserítőn kemény

is tud lenni, miközben tünetmentesség

az általános. Ezért aztán nincs ember,

ki tisztán látna: egyre több az áldozat,

és nagy tömegen lépett át nyomtalanul.

Eközben a védekezést mindenkire

kiterjesztették: be lettünk zárva minden

otthonainkba, csak a szükséges munkát

végzők dolgoznak tovább ugyanott, mint rég.

Kiderült, mennyire átalakult világ

jellemez már bennünket Földnyi

méretekben akár: meg se kottyan

ilyen vesztegzár helyzet kütyükkel kézben.

S mindenki panaszkodik, pedig a lélek

most megpihenhetne magányosabb módban,

s a természet is felértékelődhetne:

szembenézve vele, őszintén, igazán.