Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 373.

 373.

Sokan vannak, kik „csak az orrukig látnak”,

mégis jól elboldogulnak az életben,

mert semmi nem jön szembe, amit nem vártak,

nem veszik észre, hogy látásuk életlen.

Mások, kevesebben, sok olyasmit vélnek

háttérben működni, mit nem köt orrunkra,

aki irányítja, ama „gazda-lélek”,

nekik váratlanság jellemző korunkra.

Vannak még a felelősségre vonhatók:

ez képviseletért ritkábban történik,

de befektetés megtérülése alól

nincs kivétel, azt kemény törvények védik.

Vagy mégis? Történelmi példák mutatják,

a háborút, összeomlást túlélőket,

akik a pénzt újjáépítésre adják,

alig ismerjük eme „jótékony” főket.

Mert kiderült, hogy ők mind magánemberek,

háttér síkon szereplői világunknak,

ezért gondolják róluk a felszínesek,

hogy nekik mindent szabad, sohasem buknak.

Pedig „országok pusztulásán” árulók

dőzsölnek, új uralmi osztályt alkotva,

tömeg-feszültségből kihúzva a dugót

gonosz háttérhatalomra mutogatva.