top of page

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 391.









391.


A kötél rejtelmesen fonódik eggyé,

mert nem látunk tapadó szálai közé,

a kötelem olyan igaz kötelesség,

ahol a kapcsolat nem enyém: a közé.


Mennyi szállal kötődünk egymáshoz egyre,

lehet, hogy még nem szoros, vagy már túl laza,

jogos elvárásra épülve, nem kegyre,

ettől lesz a család otthon, világ: haza.


Itt már vége is lehetne, de a kötél

végteleníthető módon folytatódik,

még háború utáni jövő sem sötét:

nemzedékről nemzedékre sebet gyógyít.


Nemzedékről nemzedékre teret hódít,

az addig belakottakon túlhaladva,

régivel az új világ behálózódik,

fémsodronyt, távvezetéket alkalmazva.


A szükség a műszálat is feltalálta

és divatos lett a felszínes kapcsolat:

kevésségét a többségre rátukmálta,

de lepereg rólunk hálótlan vakolat.


Aki élt, attól nem szakadunk el soha,

mint magzatok is szívünkben – alatt – élnek,

legsűrűbb hálózattal agyunk a csoda,

hullámán társaink, tárgyaink beszélnek.










12 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page