Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 395.

395.

Ismereteinkkel alagutat fúrunk

az ismeretlenbe és belakjuk így nyert

terünk szokásokkal: árjába ne fúljunk

káoszosan duzzadó teendőinknek.

Bár sokak megelégedésére szolgál

a kényelmesre berendezett életünk,

lesznek, akik azért ágálnak a sorsnál,

hogy izgalmakban legyen részük mindenütt

ahol megfordulnak. Vagy keresik a bajt,

vagy az találja meg őket: kilógnak sorból,

nem éreznek lábuk alatt biztos talajt,

boldogan is térdepelnek kétely-borsón.

Pedig megkülönböztethető a biztos

tudás a kényszerű bizonytalanságtól:

ne legyen félelemtől gyengült vagy piszkos

képzeletvilágunk s lehetetlen vágytól.

Hogy legyen időnk olyannal foglalkozni,

amihez mi kellünk s kiálljuk a próbát,

és ami még nem volt, olyat létrehozni,

s felszámolni rosszat, hol kilóg a lóláb.

Terjedjen tudás, bővüljön területe,

lélekkel bejárhatóan nyíljon világ:

szívbékét érleljen éles viták heve,

bölcsesség lehessen ablakunkban virág.