Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 396.

396.
Ma született gyermek nem „vendég a háznál”,
hanem örvendett családi szaporulat,
ahol örök időkre berendezkedik,
míg a vendég ott csak egy ideig mulat.
Gyermekünk minden vendégnél jobban várjuk,
mindennel tápláljuk, nemcsak vendégjoggal,
ahogy életünk szerves részévé tesszük,
közösségünkben ellátjuk halalommal.
Lessük minden mozdulatát és óhaját
kitalálva teljesítjük eleinte,
növekedvén megtanítjuk mindazt neki,
ami jó és hasznos, a rossztól elintve.
Igaz reményünk, hogy több lesz ő minálunk,
hiszen minden tudásunkat neki adjuk,
és a nagyvilágot úgy ismerheti meg,
ahogy valósághoz hűen megmutatjuk.
Nem szeretnénk, hogy mások szava elcsalja
figyelmét tőlünk, olyan irányba vigye
életét, megtagadva értékeinket,
idegen szolgálatba álljon a hite,
és már csak vendégként járjon vissza hozzánk,
hanem ha a sorsa bárhová szólítja,
kössön össze végig eszmei közösség,
mennyei erejű, halál se szakítsa.
Comments