Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 403.

403.

Nem a várat ostromolják,

betörnek a házadba,

hiába ellenük törvény,

fütyülnek a válaszra.

Elviszik, ami a tiéd,

elavult a tulajdon,

megalázó helyzetedben

szokd meg már, hogy nincs pardon.

Nem kaphatsz elégtételt sem,

panaszt nem tehetsz sehol,

aki eddig szószólód volt,

ellenséggel markecol.

Új hit tolódik le torkon,

nem az vagy, amit gondolsz

magadról: nem jól neveltek,

bűzös léteddel borzolsz

harmóniát, szabadságát

tiprója új világnak,

bűnös vagy múltaddal együtt,

mert nem örülsz másságnak.

E támadás közepette

csak a józan ész segít,

fogjunk össze: igazságunk

erőt lélekből merít.