Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 410.

410.

Hogy kéz- és lábcsók milyen tekintélyt tudhat

maga mögött, válaszol a történelem,

mely mutatja, hogy a dolog elfajulhat,

mert a rossz hatalom alapul fegyveren.

Így annak előtte és korszaka után

magátólértetődő az egyenlőség,

az előidők szereplői sem bután

csapódtak a sorssal, azért élt a bőség.

Mert ha mindenkire éppannyi munka jut,

mit képes végezni és szívesen teszi,

könnyítésre, bővítésre nyit ész-kaput,

kedvét látóhatáron túlra tereli.

Ami minket illet, ma ránk hivatkozva

hív egyetértés látszata uralkodik,

sűrű törvény szabja, ki úr és ki szolga,

egy milliomosra millió dolgozik.

Csak csecsemőnek van igaz tekintélye,

utána már bölcsőde igazít rajta,

s végig szüksége van a vak szerencsére,

hogy tanítója a tudás javát adja.

Nem lenne bajunk, ha nem köszönne vissza

a múltból győztesek jajt hozó veszedelme,

hogy élet vizét telhetetlenül issza,

s háttérbe szorul a józan, tiszta elme.