Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 411.

411.

A kérdezés alapja a kérés lehet,

és ez rámutat ennek elsőbbségére,

sőt, szöges ellenkező előjelére:

mert pontosan tudjuk, amit kérnünk lehet.

Olykor nyűgöt oldanánk ritka helyzeten,

amikor csupán sejthetjük, mit akarunk

elérni, megszerezni, és gondolatunk

bizonytalanul érdeklődik szertelen.

Kapaszkodót akarunk, hogy jót kérünk-e,

ezért előbb rákérdezünk érvényére,

hogy rájöjjünk a valódi szükségére,

s ne keltsünk vágyat felesleges bűnünkre.

Addig minden rendben is volt életünkkel,

míg hagyomány kérés nélkül közvetített

ugyanannyira alkalmas házat s hitet,

s felírtuk a lényeget virág betűkkel.

Készült ugyan régóta már drága holmi,

aranyékszerek fejedelmi körökben,

fényűzés-hajlamunk azóta se csökken,

de inkább virágot szeretünk szagolni:

Gazdagok vagyona kételyektől bűzlik,

ki mit érdemel köztünk, lett nagy-nagy kérdés,

a természet haldoklik: túl sok a kérés,

tudósok Isten világ-kódját betűzik.