Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 424.

424.

Dolgokról, ügyekről, esetekről beszél,

szól a beszéd, az elbeszélés és minden

tudósítás, híradás, de hogy azt ne szél

fújja szembe: legyen hitelesség szinten

követelmény teljesítő, sőt érthető

és beépíthető fogalmaink közé,

arra szolgál az önmagában létező

figyelembe vétele: ami a közé.

Ez örök emberiként is felfogható,

de a történelmi kor sajátossága:

benne a múlt csak annyira visszaható,

hogyha rábólint a győzedelmes mára.

Ebből veszélyes egyoldalúság ered,

vagy tan ráerőltetése az életre,

vagy vad gyakorlat ereje vág gyógy-eret:

korszakos zsákutca medrébe tévedve.

Áldozathegyek mutatják a rontó vészt,

s a túlélőknek kell zöldágra vergődni:

nem cáfolatlanul hagyni a bontó észt,

nem hagyva többé a rosszat ismétlődni.

Sikerre az olyan tiszta beszéd vihet,

mely eszköz egyenesen vezet a célig:

hazugság kizárva, igaz való rideg,

de azt forró szívvel, erős hittel félik.