Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 436.

436.

Aki mer, az nyer, és sokszor életet nyer,

mert nem vakmerőség kell, hanem bátorság

élethez, ami leginkább jókedvűség,

kedély, s múlhatatlan életrevalóság.

Az ismeretlent és a szokatlant sosem

bátortalanság hódította meg, merte

áthidalni: elegendő erővel épp

a duzzadó önbizalom kezdeményezte.

Nem a mindennapok igénylenek többet,

mert napi rutint ösztönözni rossz képlet,

hanem felborult élete közepette

marad erőteljes, aki életképes.

S vannak aztán, akiknek nagy kihívásra

van szükség, hogy legyen nagy a teljesítmény,

nem adják alább, hogy majdnem belehalnak,

s az eredmény fergeteges egyediség.

Szóba nem jöhet lustaság, tehetetlen

tespedés: céltűző gyerekkort követjük,

s minden bekövetkezhető megtörténik,

mert a sorsunkat önmagunk terelgetjük.

Légy hát merő nyerő és szerencse fia,

előbb vágj bele, hogy biztonságos utat

végigjárnál: a győzelmed eredeti lesz,

s közben látsz felbukkanni mindig újakat.