Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 451.
451.
A legjobb ritmust mégiscsak a természet
teremti, mi csak utánozzuk körforgás
és ismétlődés tekintetében, alig
van részünkről ebből kilógó megtoldás.
Szeretjük, amint az év közepén nyár van,
Nap-deleléskor naponta ebédelünk,
nagy ünnepeink naptári időpontok,
néha nagy hőseink bukkannak fel velünk.
Növények, állatok mutatnak elmúlást
hosszabb-rövidebb időszak példa szerint,
amint családunkban is teljes folyamat
képezi élet s halál történéseit.
Mégis megrázkódtatás nélkül
szeretünk élni napjaink percei során,
rezzenéstelen arccal: rekkenő hőség
és nagy hideg nem győzhet lelkünk mámorán,
hogy itt vagyunk eme gyönyörű világban,
részese felfoghatatlan csodájának,
ami, míg élünk, olyan gazdaggá tehet,
hogy jól megfeleljünk máslét tartalmának.
Mert ahogy csillagok megszületnek s múlnak,
semmiből és semmibe nem tarthat útjuk,
nekünk sincs okunk félő aggodalomra,
ha elménk állapota e világon túljut.
Ekkortól színről-színre látunk egyensúlyt
szellemhullámzás és testi erő között,
vagy új ember sorsát alakítjuk tovább,
ugyanúgy merengve korlátaink fölött.
Comments