Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 455.

455.
Ami eszedbe jut, ne halaszd holnapra,
vesd papírra rögtön, írd egy üres lapra,
mert elszáll az ihlet, mint a kémény füstje,
lekvárért gyümölcsöt tégy régi réz üstbe.
Alma a szerelem jelképe s ritkábban
főzzük és éljük életünket szép titkában:
gyakrabban foglalkozunk más gyümölcsökkel,
átlagosabb dolgokkal s örömökkel.
Azon kívül, mit meg kell tenni naponta
folyamatot folyatni végiggondolva,
hátra vannak mindig különlegességek,
hívhatnánk az események ünnepének.
A megtörténtek is feljegyzést kívánnak,
bár a közönségessel inkább kivárnak,
mert s ha amiből tizenkettő egy tucat,
alig marad utána üres hamu csak,
mialatt elpárolog futó időnkből,
vagy szíven döfött lesz az unalom-tőrtől,
elillan belőle sóvárgó reménység,
hogy csodálója lenne az egész térség.
Nagy öröm éppúgy időtálló, mint fájó
szomorúság, múlt: jövőt előrelátó
tanulság: csak az kérdés, ki legyen minta,
kit úgy követhetünk vakon bízva, mintha
a mi életünkért feláldozta volna
az önzés csíráját is, s ő lett a norma:
írásban, képben s hangban örökíteni
érdemét, már mindenki örömét leli.
Comments