Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 460.

460.

Ha idősebb vagy, szeretnél tanítani

fiatalabbat, mert erre késztet mindaz,

ami megtörtént veled, mert az valami

felemelő, csoda, mint jöttél rá, hogy ki vagy,

mi dolgod a világon és ki az ember.

Meg is teszed, azaz szinte kényszeríted

gyermeked vagy mást, hogy rád odafigyeljen,

fogadja el az általad vallott hitet.

Aztán látod, amint mintha unatkozna

veled, nem válsz neki olyan izgalmassá,

mint szeretnéd s csalódásodat fokozza,

ha ellenkezőt gyűjt össze elvhalmazzá.

Pedig csak az történik, ami már veled

is annak idején: önállóság nő ki

egyéniségből s személyiséggé leend:

nyers tésztából saját tapasztalat fő ki.

Ám beépíti ő, neked észrevétlen,

mindenedet, de még a rosszat is akár,

a lelke mélyére, ezért nem vagy vétlen,

ha felelőtlenségéből fakad nagy kár.

Hiszen nem bújtál bele a bőrébe

s nem vállaltál többet kételyeiből,

hogy közösen menjetek pokol tüzébe,

együtt szabadulni élet szennyeitől.

Helyes egyensúlyban legyen őszinteség

részedről és fontos kemény követelmény:

aki teljesíti, nem fogja betegség,

ármány emberlét viharos fedélzetén.