Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 475.

475.

Van, amiből a kevés is sok, úgy mondjuk,

avagy úgy, hogy a kevesebb több lett volna,

és nem épp a méregre gondolunk közben,

hanem csak arra, ami megérzés dolga.

Ami nem porciózott adagot jelent,

nem szószerinti mérlegelés mutatja,

hanem a tapasztalatban jelentkezik,

tűrt vagy unt mivoltát a lélekben hagyva.

Megalázás, megszégyenülés gyötrelme,

kilátástalanság s elviselhetetlen

teher, olyan emléknyomokat hagy bennünk:

ismétlődésétől mentsen meg az isten.

Az is nyilvánvaló, hogy az erőltetés

nem tesz jót semminek, különösen olyan

területen, ahol önként kellene jöjjön

hatás: patak nem folyik vissza, sem folyam.

Kis háborút szoktak emlegetni, rövid,

gyors lefolyásút, ésszerű lerohanást,

amely eredményt hoz, célba ér, elrendez,

s nem közlik előre a nagy károkozást.

Vagy ahogy életünkbe beavatkoznak

kívülről, mindig a rombolással kezdik,

majd nekünk kellene újat építeni,

mintha törött tojásból a csirkét keltik.

Pedig az élet jól megmutatja, mennyi

elegendő és mi túlzás vagy felesleg,

azt is jól tudjuk már, mit kell elkerülni,

s boldog közösségben egyensúlyba esnek.