Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 504.

504.

Magyar húrok pengetése akármilyen

lanton lehetséges, sőt szükséges olyan

időkben, mikor a világ szava éles,

felduzzasztott árja hazát vivő folyam.

Bárki beledalolhatja érzéseit,

gondolatait egyre szűkülő térbe,

hol az egymás mellett élésre lassacskán

nem jut hely, pedig ott sok ember elférne:

Ha úgy jutna hozzá javak termelése,

természet termése, mint gyermekkel áldás

a közösségnek, hogy jövőbe nőve

nem hoz azonosság-válságot a váltás.

De ahhoz nekünk is kell tudnunk, kik vagyunk,

hogy olyan követelményt támasszunk mindig

magunk elé, hogy amikor utódaink

teljesítik, versenyt győztesként leintik.

Semmi sem lehet és nem is lesz öncélú,

csak ha ismeretlen összefüggést táplál,

nyilvánvalóságokkal tudunk üzenni

embertömegnek, hogy többje legyen vágynál.

Mert majdnem teljesen egyenlők lehetünk,

a nem egyformaság éppen nem akadály,

hanem előny, ha mindenki olyat tehet,

mivel kitágul ismeretlen-határ.