Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 509.
509.
A szenthagyomány mindennél fontosabb, és
nemcsak a vallás terén, sőt életünknek
olyan megfoghatatlan része, részenként
felfoghatóan, hogy hiánya úgy büntet,
hogy bűntelenek vagyunk s értelmetlenség
büntetésnek gondolni – figyelmeztetés
ugyanis: elvesztettnek hitt képességre,
hogy örök közös ajándék az ész-nyerés.
Kilökődhetsz belőle idegenségben,
hideg lelki közegben megbomlik a hit,
segédeszközökkel nem hozható vissza:
bár haladónak érzed, életed avítt.
Pótlékai sokáig megtévesztenek,
van veszély, hogy egészen tönkremenésig,
mert a helyére nyomuló földhözragadt
érzés felváltja, de nem ér fel az észig.
Onnan kell kezdeni mindent indítani,
ahonnan jövünk, amit megtettünk egykor,
ősiségünk naprakész azért lehetett
ötlettel: visszafelé is hat jelenkor.
Ezért jó, ha csak dadogva, tapogatva
is, de felidézünk mindent, ami régi,
hagy érlelődjön bennünk ugyanaz, mi kell
élethez, hogy az ne legyen világvégi.
Comentarios