Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 518.

518.

Lendületnek tekintjük az akaratot

inkább, valami megfoghatatlanságnak,

elvárt adottságnak kívülről táplálva,

mint folytonos belső elhatározásnak.

Pedig jobb tisztán látni: mennyire tőlünk

függ, elválaszthatatlanul ugyan minden

egyes lélegzetvételtől, mozdulattól,

mégis belőlünk jön alapvető szinten.

Sokszor nem is állunk egyébből, mint szilárd

akaratból: ennyit mutatunk magunkból,

még magunknak sem részletezve az okot,

amiért nem tágítunk nyerő lapunktól.

S ha a lapjárás rosszra fordul, nincs mese,

akkor is teljesítenünk kell hűséggel:

akaratunknak megfelelően, szűkös,

de legalább megdolgozott eredménnyel.

Életünk folyama széljárásban telik,

mások akaratának zuhatagában,

nem lehet kitérni előle, mert együtt

vagyunk egész, töredék lét önmagában.

Nem alá- és fölérendeltség azonban

a helyes rendszer, hanem munkamegosztás

szerinti feladat kijelölés rendje:

fontos a feladója, s van címzett és postás.

De a legtermészetesebb és így édes

elhatározás nemzedékek fölötti

kötelességteljesítés jó szándéka,

s nem utolsósorban a két nem közötti.