Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 520.

520.

Annyi születésnapunk van, ahányat csak

akarunk, hiszen akkortól számíthatjuk

mi magunk is annak, mikortól tudatos

döntést jelent egy nap, minek szívünk adjuk.

Amikor úgy érezzük, hogy megszülettünk

éppen, mert addig nem volt akkora élmény

életünkben, nem tapasztaltuk lényegét:

füstöt is, meleget is elvitt a kémény.

És mikortól úgy láttuk, hogy pazarlással

voltak teli napjaink: nem tudatosult

a fő cél, életünk értelme, amiért

tennünk sokkal többet kell, mint amit szoktunk.

De éppen ebben az öntudatra és

hivatásra ébredésben felemelő,

hogy egyre magasabb fokozatra juttat:

„ennél szebb nem lesz” – és az a következő.

Belső erő nyilvánul ki elveinkből:

olyan tűz ez, amely önmagát táplálja,

mert bár az idő terünket felemészti,

nem hamvad el a hit, mint szeretet lángja.

De feladatunk többet jelent, mint magunk

állapotát élni, mert a világ emberek

sokasága, boldogságukhoz kell hozzá-

járulnunk, s természet adja a hátteret.

Fel-fellobban tehát az a lét mibennünk.

mely nélkülünk szótlanságra kárhoztatott,

csak kevesen tudják elmondani róla,

ki ünnepel igazán születésnapot.