Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 534.

534.

Hogy mitől komoly egy ember, csak érezzük,

megmondani azért nehéz, mert vidámnak

is kell lenni, s a kettő nem ellentéte

egymásnak, de ellentmondónak se látszik.

Komolyság ugyanis nem szomorúság,

és a vidámság sosem hebehurgyaság,

csak jó társaság kell, s ott megtapasztalod,

ha ugratnak, velük együtt kineveted

magad, s ha együttérzés kell, komoly lesz

mindenki, és veled együtt tud sírni is.

Komoly embernek komoly témái vannak,

és a nemes humor sem áll távol tőle,

komolytalan az, aki mindenből viccet

csinál, és nincs együttérzése bármilyen

megrázó esethez, legalábbis látszat

szerint: senkibe se tudunk bele látni.

Lehet, komoly gondjai vannak annak, ki

állandóan vihog, menekül magától,

nehogy őszintén kelljen megnyilvánulni,

érvényes rá: hülyéskedett és úgy maradt.

Nagy élmények nem életünk után vannak,

hanem már megtörténhettek s jönnek velünk,

csak teljes szívünkkel oda kell figyelni,

mi mikor történik, s miért időszerű.