Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 552.

552.

Hogy mik is legyenek ama kis lépések,

életünk folytonosan előrevivők,

ezt nem kell mondani senkinek, mert tudja,

s egyedül leveti a szorító cipőt.

Ezért nagy lépéseket szoktak vázolni

tanácsként arra maguktól hivatottak:

megvalósítani egyedül nem tudja

senki, kérjen hát hitelt hozzá legottan.

Legyen az személy vagy ország, csak egyremegy,

ha nem közösségként segítik meg egymást,

külső erő fogja kihasználni őket,

kikerül kezükből önsors-irányítás.

És nem is biztos, hogy jó irányba mennek

azok a rátukmált segélyek: kedvére

a segélyezőnek lesznek, megmondhatja,

hogy mire költsük: meglegyen pénze bére.

Ráadásul szinte élethossziglanra

szoktunk eladósodni, mitől uralom

alá verjük magunkat, hogy nem is tudjuk,

egész életünkre, önként és szabadon.

Ily hosszú időre jobb, ha szívünk tervez,

mert lelkünk helytállása kell hozzá végig,

ha boldog időben akarjuk megélni

eredményeinket, mi felvisz az égig.

Legyen egyensúly vágyaink területén,

józan mérlegelést soha ne feledjünk,

minthogy megszülettünk, juthat nekünk elég

mindenből, ha a hóbortot elengedjük.