Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 557.

557.

Családias légkör nemcsak minta lehet,

hanem önmagában is megörvendeztet,

mikor összeborul testben és lélekben,

az együttlét alkalma felnőtt életben.

Nem az ünnep tesz össze bennünket eggyé:

találkozás válik ünnepi eleggyé,

minthogy megritkultak az ilyen alkalmak,

még nagyobb értéke van a közös dalnak,

mely nem is dallamokat és zenét jelent,

de gondolatfutamokat eggyé teremt,

így a kicserélt tartalom sokkal élőbb

eseményeinket már kevésbé féltőbb.

Egymás előtt szabadon megnyilvánulva,

hasznos közös idő, s mintha nem is múlna,

úgy telik, azaz töltekezve a szívünk

lesz igazán megértett egy-egy új hírünk.

Mert bátorságot teremt minden tekintet,

mely ragyog, és úgy biztatja tetteinket,

hogy elismeri benne a jót, de arra

is figyelmeztet, ha számíthatunk falra,

mibe beleütközve majd úgy találjuk,

hogy elkezdve talán rossz oldalra álltunk,

ekkor ér sokat a baráti biztatás,

mely aztán egyúttal családi hitvallás.

Mert a nagyközösséget éljük mi így meg,

kicsiben, ami hiteles elvet hirdet

most itt, közöttünk felkeltve érzelmeket,

hogy a legfőbb emberút csak a szeretet.