Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 574.

574.

Ha csendestárs lennél mások életéhez,

megteheted, hogy nem furakodsz előre,

attól még tied lesz, mit mindenki érez,

s lehetsz az emberségesség háttér-őre.

Senki nem tudhatja, miként néznek majd rá

szűk–tág környezetéből kritikus szemek,

közös védelemben lehet-e érckarddá,

vagy a vezetésben adnak neki helyet.

Túlnyomó többség nem lehet kiemelve,

különösen mikor meg sem érdemelné,

s nem lehet rendező a szerencse elve,

közfeladat-vállalás sem élettervvé.

Sokkal inkább legyünk magasszintű átlag,

minthogy képződjön néptől elszakadt elit,

mert a harácsolásnak nem szabnak gátat,

kik a rendet maguk javára felügyelik.

Ezért kell úgy felnőni, olyan szándék mentén,

hogy a saját javunk a közből részesül,

akármilyen sokat dolgozunk egyenként,

jólét összesség eredményéből kerül.

Készülj főszerepre saját életedben,

de csak mint statiszta szolgálhatsz másokat,

senkit nem helyettesíthetsz lélegzetben,

ismerős lelkéhez hozzá tehetsz sokat.

S amint hegyre nemcsak felfelé visz az út,

előbb-utóbb lefelé indul az irány,

egyénként minden ember hanyatlásra jut,

lobog tovább a láng, emberiség-virány.