Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 619.

619.

Miért csak két fő irányban van ellentét

közöttünk, s miért nem hangsúlyos az összes,

ha az embereknek fontosabb a saját

ügyük, mint másoké, a közös vagy köztes?

Hát, azért, mert legtöbb hozzáigazítja

álláspontját magasabb szinten kijelölt

szempontokhoz, sőt kész megfogalmazáshoz,

amit közvetít képviselő, vagy -jelölt.

És még az is számít, hogy nem a rombolás

jelenik meg törekvés kimondásában

sosem, hanem gyarapodás, építkezés,

s könnyebb csatlakozni, ha nem ráz az áram.

Könnyebb belelátni a nyilvános tervbe

boldogulásunkhoz jobb körülményeket,

elfogadni hangzatos ígérvényeket,

különösen, ha ismerősen csengenek.

Mert a jó vezérlés rávesz bennünket is,

hogy tegyünk lépéseket javunk felé,

úgy tud lelkesíteni jövőnkre nézve:

bizakodással nézzünk előrefelé.

De ha csak a rosszat sorolják fel nekünk,

amiben most élünk, vagy ami várható,

nem azt nézzük, hogy ki mondja azt és kire

hárít felelősséget: elvetni való.

Ezért időközben e két irány köré

települ a véleményformálás árja,

nem valós kérdésekről szólal meg válasz,

de hogy mennyet nyit-e, vagy a poklot zárja.