Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 635.
- szilajcsiko
- 2022. okt. 15.
- 1 perc olvasás

635.
Szavak kavalkádja, ömlesztve, sorjázva,
de azért szókapcsolatokat mutatva,
mik az egész ál-értelmetlenségének
alárendelve, lényege magvát adja.
S hogy az a mag szétmállik, sorsa kétséges,
megfogan-e valaha és kiben: hangsúlyt
kap céltalansága, kimódolt semmije,
hörgő kiáltása közöny hamvába fúlt.
Olyan kis micsodákat ragad meg, alig
látsz valamit, pedig már sokat olvastál
belőle, úgy fáradsz el, hogy nincs is mitől,
elpárologván felhőt sem tartalmazván.
De szegődj hívévé, vesd bele magadat
emberkísérletbe, s kiderül végére,
ha belemerítkezel híg világába,
ennyi badarság közt erényed megél-e.
Becsüld meg, hogy milyen kitartóan hülye,
nem enged magából jobbat kiszenvedni,
s éppen ezzel próbál diadalt aratni,
nem lehet már rosszabbat szemére vetni.
És ha ő így még továbbra is létezhet,
valamit megmutat világunk odvából,
züllött mélységeknek halvány reményéből,
hogy ki lehet mászni förtelem poklából.
És ha mi kimaradtunk belőle, az nem
szerencse volt, hanem tudatos választás
tisztább ügyek mellett: sima úton járva
egyértelműsített létalátámasztás.
Comments