Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 658.

658.

Ahogy a hegyek közt feltöltött síkság is

képzelhetetlenül hosszú idő alatt

gyülemlett fel eső- és folyóvíz közös

munkája révén, alakítva a tájat,

úgy az emberi tudás felhalmozási

ideje sem könnyen belátható, nyomok

és értelmezésük adják a megoldást,

s amit magunkról mutatunk, szintén okok

következménye: szaporább tapasztalat-

szerzés minden képességnövelés által,

amint a folyómeder is emelkedik,

képzeletünk egyre magasabban szárnyal.

Ha nem is katasztrófát, de lassú rontó

változást jelentett a jégkor beállta,

ahogy a hőmérséklet egyre csak csökkent,

terméketlenség-vész szakadt a világra.

Ugyanígy csökkenti ma emberségünket

értékválság-hozó lelki erózió,

lépésről-lépésre szorul ki belőlünk

a hit, hogy az istenkép nem illúzió.

Hogy az régen is gyilkos hullám ellen

védekezve szelídítette az embert,

az elvadultakat megfékezve adott

reményt, hogy élve megússzuk a vér-tengert.

Ma is egymást segítve kell másznunk a hegyre,

amit a végtelenné duzzadt tudomány

alkot, s csak a fennség tudja átlátni,

hová igazodhat néptömeg-rakomány.