Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 658.

658.
Ahogy a hegyek közt feltöltött síkság is
képzelhetetlenül hosszú idő alatt
gyülemlett fel eső- és folyóvíz közös
munkája révén, alakítva a tájat,
úgy az emberi tudás felhalmozási
ideje sem könnyen belátható, nyomok
és értelmezésük adják a megoldást,
s amit magunkról mutatunk, szintén okok
következménye: szaporább tapasztalat-
szerzés minden képességnövelés által,
amint a folyómeder is emelkedik,
képzeletünk egyre magasabban szárnyal.
Ha nem is katasztrófát, de lassú rontó
változást jelentett a jégkor beállta,
ahogy a hőmérséklet egyre csak csökkent,
terméketlenség-vész szakadt a világra.
Ugyanígy csökkenti ma emberségünket
értékválság-hozó lelki erózió,
lépésről-lépésre szorul ki belőlünk
a hit, hogy az istenkép nem illúzió.
Hogy az régen is gyilkos hullám ellen
védekezve szelídítette az embert,
az elvadultakat megfékezve adott
reményt, hogy élve megússzuk a vér-tengert.
Ma is egymást segítve kell másznunk a hegyre,
amit a végtelenné duzzadt tudomány
alkot, s csak a fennség tudja átlátni,
hová igazodhat néptömeg-rakomány.