Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 663.

663.

Életmester kifejezést nem használunk,

pedig szükséges volna, aki rámutat

fontosra és Ne bánkódj! lényegtelenre,

és megtanítja, hogy a magyar hogy mulat.

Ott vannak a szülők, akik mozdulata

elkísér nemcsak az emlékezet szintjén,

hanem öregedve akár már úgy érzed,

hogy ugyanaz lettél, tőlük van tekintély.

Iskolamesternek hívták rég’ tanítód,

s ha jó volt, úgy cifrázta a tananyagot,

kitért az élet összefüggéseire,

példákkal edzette a tapasztalatod.

Nagy kincs a testvér is, mert ott él melletted,

ha nagyobb, már tudja, mondja, mert megjárta,

ha kisebb, kérései teljesítése

közben feltárul az ember ősi vágya.

De ahogy mindenki főz, süt, ételt készít,

legalábbis besegít abban másiknak,

és nem szoktuk mesterszakácsnak nevezni,

tanácsadót élet rejtetten beiktat.

Hányszor volt, hogy nem hallgattunk a jó szóra,

és ráfizettünk, vagy újrakezdés kellett,

pedig egyéni utat az is taposhat,

aki megélhetést hagyományban szervez.

Mesterfokra aztán önmaga nem juthat

senki, mindig van feladat feljebb lépni,

közeli s távoli környezet értékel

téged, s olykor az elismerést sem félti.