Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 685.

685.

Kizárólag kockázatos közegben nem

soká élnénk, és szerencsére ilyenben

keveset kell lennünk, háború, bombázás

errefelé ritka, biztonságunk rendben.

Ilyenként a betegséget is kerüljük,

csip-csup bajainkból hamar meggyógyulunk,

törekszünk az egészséges életmódra,

fertőzött helyekre beoltva indulunk.

Mostanság már nagyobb megpróbáltatás,

nyomás a lelkünket éri lépten-nyomon,

felkészületlenül a tűzkeresztségben

találkozunk rosszal megtévesztő fokon.

Nem gondoljuk, hogy ellenség házon belül,

sőt a kebelünkben akár, megjelenhet,

elsőre, kívülről felismerhetetlen,

következménye viszont már elrettenthet.

Így válik „a szép új világ” veszélyessé,

romboló „élménnyé” bizalmatlanságunk,

bárhol elérhet ártó vírus és eszme,

lassan már nincs hova magunkat bezárnunk.

Ekkor kell erőssé lennünk mindenáron,

hinni mindennapjaink jó értelmében,

áldással tölteni fohászkodásunkat,

tudatosan megújítva emberséget.

Felemelni magasra, aki elesett,

legszélesebben képezni eszményképet,

meghatározva szükséges határokat,

meghívni a jövőt: jelentől mit kéret.