Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 689.

689.

Mikor alvás helyett ébrenlét gyötörget,

lélekorsódra eszmefonalat pörget,

lekerülsz a gondolat mélységeibe,

leghalványabb sejtésből lesz örök ige.

Pedig nemigen van, mi elől alvásba

kellene borulnod, csak a test tartása,

hogy egyensúlyban legyen a természettel,

mert a világosság elég korán felkel.

Jó lenne követni már hajnali órán,

nemcsak napszálltakor rájönni, hogy jól jár,

aki a fényességtől tisztaságot kap,

míg a sötétségben a látás elkorhad.

És akinek nem frissen kezdődik a nap,

hiányozni fog a megfelelő alap,

azaz erő, hogy saját életét élje,

mindennek idejében végére érve.

És hogy ne legyen olyan, hogy el se kezdi,

mert csak akadályt lát, akaratát metszi

az időhiány, nem állnak össze napok

egységgé, jól megnyújtva a pillanatot.

Nem titok, a jó napirend célja jó cél,

ha törekvés vezérel, minden szél jó szél,

munkára vitorlát reggel kell bontani,

akkor kell, mikor kell, ötletet ontani.

Nyugalom óráit pihenéssel töltve

a vers is könnyebben jön világra költve,

bár, ha költő lennél, folyton kétely gyötör,

lesz-e, kiből erre kiváltódik gyönyör.