Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 715.
- szilajcsiko
- 2023. jan. 5.
- 1 perc olvasás
715.Ha fogytán az emberség, nő a félelem,
és ez békeidőben is megvalósul,
a fenyegetés elől nincsen kegyelem,
kegyetlenség nyomán még több veszély tódul.
Őrület-futótűz felperzsel sok földet,
mígnem kemény ellenállásba ütközik,
mert nagy távolban már nem annyira csörtet:
ki itthon nagylegény, külföldön üldözik.
S eszme-falba ütközik a támadó,
magára marad tarthatatlan vélemény,
mert egyre népszerűtlenebb a hangadó,
szélső kilengésből visszatér a remény.
De egyensúlyért igen meg kell szenvedni,
mert alig lehet kikerülni a harcot,
te megbocsátasz, de ő nem fog engedni,
életet is vesztene, ha már az arcot.
S amikor a megtámadott áll nyerésre,
látjuk, hogy a vesztesnek semmi sem drága,
pedig nincs igaza, s sehol kőbe vésve,
vágya a sok áldozat, magával rántva.
Ezért az ördögi móddal nem megy sokra,
és csupán időlegesen nyerhet teret,
tudhatjuk már most is, bár még hideg pokla
próbál meg bennünket, tagadva az eget:
Tagadva Istent, mert az ő akar lenni,
ezért dob el minden szép testvériséget,
de ezt, hogy együtt tudunk előre menni,
hitelvet, még mélyebbre lelkünkbe éget.
Comments