Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 756.

756.

Tavaszelőn felkészülsz a gazdag nyárra,

folyóparton eső után a nagy árra,

de azért már nem szükséges Noé-bárka,

rég felvittünk földművelést a dombhátra.

Ború-köztes időszakban napos oldal,

átsegít átmenet búbánaton bordal,

eszközeid nyalogatod, haladsz korral,

ne sündörögj őszutóra lógó orral.

Ha dolgozol, nem gátolhat időjárás,

vihar alatt pihensz, erőt tölt leállás,

a nehézség megedz, éles észért vagy hálás,

igaz úton járva lesz munkádon áldás.

A nyári lég meleg és dúsabb az élmény,

önmagából fakad kedvcsináló kérvény,

falomb alatt árnyék, megtörik a szélvész,

napsugár fürdőben nincs többé létkérdés.

Ez a forgandóság elgondolkodtató,

gyűlik tapasztalat: mélyföld vize a tó,

de a tudás nem elpárologható,

bár a felhő is hű hozzánk: esőt adó.

Így aztán a múló jóidő nem talmi,

megőrzendőn csak gyümölcsöt kell aszalni,

téli álmot alvót nem hagyunk meghalni,

ha az életmódunk formásan tartalmi.

Isten ezért teremtett világot, ember,

szorgalmasan szőjünk, fonjunk, nőjünk kendert,

töltsünk be hivatást, mire szellem felkent,

áthidalni semmi-űrt természet serkent.