Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 773.

773.

Az összefüggések igen fárasztanak,

ismeretlenekhez visznek el szálai,

azok meg lehetnek szelídek vagy vadak,

életünk jó hasznai vagy csúf kárai.

Ráadásul a függésünk nyilvánvaló

tőlük, hogy tudásunk világosan lássuk,

hol ered, mily háttér a fogalomadó,

s ilyképp nyelvi közegünk mélyére ásunk.

Szerencsések vagyunk, ha a magyarázat

időben érkezik, s nem nőnek téveszmék

fejünkbe, meggyengítve gondolat vázat:

nehezen irtható gyomként adnak leckét

iskolás korunkra és még sokkal tovább,

mert már nem tudunk foglalkozni azokkal,

amit elmulasztottunk, hisz’ sosincs korán

valót és igazat közölni poronttyal.

Így tehát a tehetséget ápolni kell,

ami megvan mindenkiben születéskor,

figyelemmel gondozni, ami épp kikel,

szavakkal öntözni, dicsérni éréskor.

S kimondani, amit eddig még nem tudunk,

nem esik le felnőtt korona fejünkről,

mert nincs is rajta, sőt, közsorsot mutatunk:

miben higgyünk, tőle erőn felül függőn.

Igazi gazdagság beállni huzatba,

mit tehetetlen s hatékony szele kelt,

jó ötleteinket sikerig huzatva,

ami mind emberiség egére emelt.