Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 783.

783.

Az eredmény legtöbbször csupán működés,

jó irányú gyakorlat saját világa,

ennek ellentéte a rossz, a rombolás,

vagy eredménytelenség üres leltára.

Hozzá oly sok mindennek együtt kell lenni,

hogy számításba sem tudjuk venni őket,

kiemelünk közülük pár ismert dolgot,

főként benne személyesen résztvevőket.

Ahogy főszereplők dicsben sütkéreznek

színpadi előadás tapsviharában,

s hátteret alkotók ebből kimaradnak:

nem juthat figyelem minden oldalára

sem tevékenységnek, sem történéseknek,

nevet sem adtunk még apró szereplőknek,

láthatatlanoknak, mint a jó atomok,

csak igen későn és a szakmát értőknek.

És oly nevezékkel találkozunk sokszor,

hogy nincsen közük semmilyen sajátsághoz

annál, amit képviselnek, csak jelölések,

változó betűk és tetszőleges számok.

Természeti folyamatok mélységbe

jutván, olyan összefüggések tárulnak

elénk, hogy képleteiket nem ragadhatjuk meg,

de a végeredményen életünk múlhat.

Mert az is eredménye körülményeknek,

hogy jelen lehetünk és gondolkozhatunk,

gondoskodva róla, hogy legyen mit ennünk,

sőt azon is, hogy honnan hová haladunk.