Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 799.

799.

Az időfolyamban nem kell elmerülni,

se sodródni vele irányítatlanul,

hanem a hátára eszközzel felülni,

belátni, mettől-meddig terjed igazul.

S mikortól szolgál önkényesként hatalmat,

rajtunk élősködő váratlanságokkal,

vagy hogy tesz lustává, míg hamisan altat,

és számonkér tévesen vagy teljes joggal.

Lekésni sem időt, csak tetteket lehet,

mikor a legkívánatosabb lett volna,

belőlünk fakadón és foglalván teret,

mondhatni: mitől eldőlt valami sorsa.

Ez viszont tehát attól nyeri idejét,

hogy sok szempontból válik időszerűvé,

áradássá duzzasztva erek erejét,

benne a cselekvés lesz szükségszerűvé.

Lélekzés és táplálkozás, meg az alvás,

pihenés, mind megköveteli magának

a ráfordítást, mik egységgé forradás

testeként részei darabolásának.

Fél és negyed alvásidő, s egyebeké

lassan tájékoztatásra emelődött,

mikorra készül el a csizmám, ingem, zekém,

mikor érik búza, s lesz magérett csődör.

Szalagmunka mellé percnyi lebontat jár,

heti, havi, évi beosztás se ritka,

előre és vissza ellenőrzött naptár,

tetted eredménye összesség áltitka.