Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 799.

799.
Az időfolyamban nem kell elmerülni,
se sodródni vele irányítatlanul,
hanem a hátára eszközzel felülni,
belátni, mettől-meddig terjed igazul.
S mikortól szolgál önkényesként hatalmat,
rajtunk élősködő váratlanságokkal,
vagy hogy tesz lustává, míg hamisan altat,
és számonkér tévesen vagy teljes joggal.
Lekésni sem időt, csak tetteket lehet,
mikor a legkívánatosabb lett volna,
belőlünk fakadón és foglalván teret,
mondhatni: mitől eldőlt valami sorsa.
Ez viszont tehát attól nyeri idejét,
hogy sok szempontból válik időszerűvé,
áradássá duzzasztva erek erejét,
benne a cselekvés lesz szükségszerűvé.
Lélekzés és táplálkozás, meg az alvás,
pihenés, mind megköveteli magának
a ráfordítást, mik egységgé forradás
testeként részei darabolásának.
Fél és negyed alvásidő, s egyebeké
lassan tájékoztatásra emelődött,
mikorra készül el a csizmám, ingem, zekém,
mikor érik búza, s lesz magérett csődör.
Szalagmunka mellé percnyi lebontat jár,
heti, havi, évi beosztás se ritka,
előre és vissza ellenőrzött naptár,
tetted eredménye összesség áltitka.
Comments