Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 832.

832.

Más országban járni elgondolkodtató,

különös szép tájakon megy az utazó,

gyorsan halad, nincs idő népet ismerni,

csak tájat és épületeket nézegetni.

Igen magas hegyek válószínűtlenek,

érzékszervek ilyenkor hozzánk hűtlenek,

a távolság tiszta időben lecsökkent,

végzetes méretből valóságba zökkent:

Mily parányiak is vagyunk mi emberek,

lábunk a mászástól már egyre remeg,

köves ösvény mente virágokkal zöldell,

élénk színeik örvendeztetnek körben.

De nem mi vagyunk egyedül kíváncsiak,

ezrek jönnek-mennek, egyikük se riad

meg ennyi szépség láttán, de befogadó,

ha már idejött, nagy tiszteletet adó.

Ily sok templomban felhalmozott szoborral

még nem találkoztál, stílusa barokkal

kevert, bármilyen korábbi korból véve,

arany ragyog rajta, csillog a nap fénye.

Ide érdemes kimozdulni otthonról,

élő a múlt errefelé, nem romokról

szól csupán, mert nem a régiség a lényeg,

hanem élő szokás, mit őriz közérdek.