Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 836.

836.

A vidámság ugyan érzelmekből fakad,

de érte sokat tesz a szellemi oldal,

mert jó, ha tréfákból, viccekből sok akad

horogra: társaságot jókedvre forral.

Egymás ugratása bejáratott módja

a hangulatteremtésnek, csak ismerős

lehet a tárgya, kell hozzá kulcsa, kódja

élete titkának, hogy miben nem erős.

A gyengeség kifigurázásán kívül

szóba jöhet még a testi megjelenés:

szégyenlett tulajdonságát kapja hírül,

miről alig tehet, oka a születés.

Aztán a tanulságos történeteknek

sincs se vége, se hossza, a póruljártat

szeretjük, és ők is magukon nevetnek,

s csak olyat mesélnek, hírüknek nem árthat.

Aztán ki kell lépni még nagyobb terekre,

ahol pártos csoportokba gyűlik népség,

irónia, sőt szarkazmus megengedve,

majd’ vérre megy, nehezen tartható mérték.

Majd oly csapongás következik sorjában,

fajra, nemre és származásra utalva,

és akad humor minden egyes szakmában,

lehet rajt’ fogást találni ébren s alva.

Ennyi minden viszont nem történik szárazon,

mennél többet iszunk, annál magasabbra

hág a hangulatunk, oldódás a haszon,

és hogy a magáét mindenki megkapja.

Mindig a csúcson jön aztán a javaslat:

most kell abbahagyni, ennél jobb nem lesz,

elégedettek vagyunk, bár nem volt magaslat,

de kell a lazaság: távbizalmat termeszt.