Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 856.

856.

Kényelemhez igazítottuk a jólét

fogalmát eddig, nem lustaságot értve

alatta, de nagyon hozzászoktunk

nyugodt viteléhez életünknek, élvezve

a béke minden áldását, adottságnak

tartva kedvező állapotunkat, lovak

közé csapva gyeplőt, ereszd el a hajam

állapotba hoztuk gyakorta magunkat,

istenkísértésként száguldoztunk egyre,

a kihívás ügyét intézményesítettük,

nevelés rovásán nyert játékszenvedély,

szórakozásban mindennapossá lettünk,

testi ügyesség képzést elhanyagoltuk,

gladiátorainkat istenítettük,

az étkezés elment a nyalánkság felé,

átlagemberként grófi allűrös lettünk,

annyi pénzt költöttünk, amennyink nem is volt,

káros szerekkel fokoztuk jókedvünket,

valóságtól elrugaszkodottban hittünk,

babonaként nézünk tudományra szinte,

egy kis nehézségtől már kétségbe estünk,

legkisebb szükségben fejtetőre álltunk,

lettünk hatalom hasznos idiótái,

s nem vettük észre kiszolgáltatottságunk,

eldobtuk magunktól a kitartó munkát,

megcsaltuk magunkat önrendelkezéssel,

nem is tudva, mit várunk hevességünktől,

nem szolgáltuk hazánkat lelkesedéssel,

bár neki biztonságunkat köszönhettük,

azokat támadtuk, akik eltartottak,

kezelhetetlenként mutatva, nagy kérdés,

hogy fogjuk így megemberelni magunkat.