Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 864.

864.
Mondhatod-e gyermekednek, hogy nem tudom,
vagy hogyha kérdez, valamit felelni kell,
amikor senki nem tudja az igazat,
bármit fog hallani, elméjében kikel.
Nemcsak igazság maradhat ismeretlen,
vannak történések, amikről nem tudunk,
hogyan keletkezett, hogyan folytatódik,
ha feltevéssel élünk, az után futunk.
Talmi magyarázat aztán önálló lesz,
olyan is van, aki csak ilyesmit kerget,
de a részletekből kiderül, hogy hazug,
váratlan csalódás rak ránk nagyobb terhet.
Mert a lehetetlent előbb fogadjuk el,
mintha rávennének félrevezetésre,
s ugyanígy járunk el megörökölt gonddal:
megoldatlan feladat több nemzedékre.
Mert tényleg nehéz bevallani nemtudást,
ámde végső soron csak ez a helyes út,
mert ha figyelembe vesszük korlátaink,
nem hullhat ránk lávaként tévedés-Vezúv.
Volt ilyen belátás, de félrement rögtön,
mert csak fél válasz sikerült a kérdésre,
hogy miként nem, azt jól bebizonyították,
de hogy miként, annál azt nem vették észre,
hogy az elméletet szétrázza kritika,
ha a vásárra vitt nem más, saját bőrük,
bár valami újjal előhozakodtak,
mert a hiúságuk eltakarta tőlük.
Ne kerülgessük hát, mi az, mit nem tudunk:
hogy a világ honnan és hova tart velünk,
sehogy se jövünk rá, akármennyit űzzük,
mi lesz velünk aztán, hogy itt már nem leszünk.
Comments