top of page

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 937.







937.

Csak látszat, hogy nem látunk a végtelenbe,

mert bár a látásunk maga korlátozott,

értelmünknek hamar megjött rá a kedve,

mind messzebb lássunk hatni sorozat okot.


Nemcsak a lábbal bejárt táj az érdekes,

nem is csak az idő általi körforgás,

hanem mikor a csillagok tájára repes

a képzelet, ahonnan nincs visszamorgás.


Mert bár mozdulatlanok alakzatai,

az égbolt egésze lassú tánccal mulat,

egyetlen éjszaka, vagy egy év alatti

mozgása beindít elmeforrás-kutat.


Más kérdés, hogy ahhoz kötöttek életet

a földön, mennyégnek nevezve magasat,

mi csak látszatból fakasztott önélvezet,

parancs, miért forgatni kell fegyvervasat.


Valahol az ész mélyén pislákolt kis fény

régóta, hogy tudásunk elve korlátos,

jogosulatlanul övezi a dicsfény,

aki után megyünk, adhat rossz tanácsot.


De a vezérérdek elnyomott józan észt,

hadigazdálkodás épített békét is,

az boldogult igazán, ki vett abban részt,

s össz-áldozat adott előrelépést is.


Afelé, hogy jobban ismerjünk világot,

és benne a saját emberképességet,

emberöltőkön át lobogó hitlángot,

hogy helyes, ha kívánjuk a jót és szépet.


Mert ezen a módon kiegyenlíthetjük

ismereteink fő- s mellékszereplőit,

miután majd a végtelennek merhetjük

cibálni a bajszát, bírálni szeplőit.





19 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page