Dr. Sachs mesés világa ‒ Egy klasszikus gazdasági bérgyilkos? (Aya Velázquez jegyzete 1/8)
- dombi52
- okt. 3.
- 5 perc olvasás
ismétlés
Eredeti cikk:
Apr. 04, 2023
Tallián Hedvig küldeménye
Sahra Wagenknecht „Felkelés a békeért” című béke tüntetésén, február 25-én Berlinben, az amerikai sztárközgazdász Jeffrey Sachs tartotta a nyitóbeszédet. De ki is Sachs, és milyen érdekeket képvisel?
Az első békedemonstráción, Sahra Wagenknecht és Alice Schwarzer „Felkelés a békéért” című rendezvényén, február 25-én Berlinben, a nyitóbeszédet tartó személy sokak számára meglepetést okozott: A sztárközgazdász Jeffrey Sachs videóüzenetét mutatták be, akit a New York Times egyszer a „világ legfontosabb közgazdászának” nevezett, és amelyet kizárólag a berlini békedemonstrációra rögzítettek. Mozgalmas élete ellenére ma mind a mainstream, mind az alternatív médiában szívesen látott vendég. Noam Chomsky és Seymour Hersh mellett ő is az amerikai baloldali értelmiség egyik kiemelkedő alakja, és Joseph Stiglitz mellett az egyik kevés közgazdász, aki újra és újra kritikus álláspontot képvisel. Így 2022 nyarán meglepte a közvéleményt azzal a kijelentésével, hogy a COVID-19 egy laboratóriumi szivárgás, amelyért nagy valószínűséggel az amerikai biotechnológiai ipar felelős. Hershhez hasonlóan ő is meg van győződve arról, hogy az USA áll a Nord Stream robbantás mögött, és az ukrajnai háborúban a béketárgyalások mellett áll ki. Az ilyen álláspontok népszerűvé teszik a kormánykritikus baloldalon. Logikusnak tűnik, hogy Sahra Wagenknecht meghívta őt előadóként. De milyen szerepet játszik Jeffrey Sachs? És mit jelent az, hogy az ENSZ fenntarthatósági céljainak (SDGs) egyik központi szereplője tartotta a berlini békedemonstráció nyitóbeszédét? Az Egyesült Államokban Sachs szerepe évek óta vitatott. Ideje, hogy közelebbről megvizsgáljuk.
Jeffrey Sachs beszéde a Wagenknecht-féle békemegmozduláson nem volt az első meglepetésszerű fellépése egy új polgári mozgalomban. 2011-ben az Occupy Wall Street mikrofonjához lépett. Amikor egy globalizációellenes csoport tudomást szerzett Sachs beszédéről, botrány tört ki: egy latin-amerikai történelemtanár nyilvánosan szembesítette Sachst azzal, hogy 1985-ben ő volt a bolíviai „sokkterápia” megalkotója, ami karrierje fellendülésének kezdetét jelentette:
„Mi van Bolíviával? Mi van a sokkterápiával, amelyet ott végrehajtott? Ez az ember a munkásosztály bűnöző ellensége! Mérhetetlen szenvedést okozott a dolgozó népnek. Azok a elnökök tanácsadója volt, akik véres elnyomást indítottak a bolíviai bányászok, feleségeik és családjaik ellen.” Internationalist.org
Az Occupy Wall Street kritikusai szerint Sachs egy klasszikus gazdasági bérgyilkos:
az ENSZ, az IMF, a Világbank és társai imperialista hatalmi brókere, aki tönkretette a bolíviai munkásosztályt. Vita alakult ki az Occupy Wall Street szervezőivel, mert hivatalosan meghívták Sachst:
„Amikor megkérdeztük az OWS információs pultjának munkatársát, miért hívták meg Sachst, azt válaszolta: „Mindenkinek joga van megszólalni”. „Akkor Augusto Pinochetet is meghívnák”, hogy itt beszéljen, kérdeztük. „Természetesen! Sok kérdésem lenne hozzá”, válaszolta. (.) Egy kísérőnk azt panaszolta, hogy Sachs helyett párbeszédet kellett volna folytatnunk vele. „Vitát akarnak a tömeges éhezésről és a katonai elnyomásról? Mondják ezt a bolíviai munkásoknak és parasztoknak” – válaszolta elvtársunk. „Ha a bolíviai munkások tudnák, hogy ez a fickó itt van, elkergetnék.” (.) Az, hogy az OWS platformot biztosított a hírhedt Dr. Shocknak, Jeffrey Sachsnak, pofon volt azoknak a millióknak, akiket ő áldozatul ejtett Latin-Amerikától a volt szovjet blokkig.” Internationalist.org
Mi történt pontosan 1985-ben Bolíviában, ami miatt Sachs még 2011-ben is ennyire polarizálta a baloldali aktivistákat? A fiatal Harvard-diplomás Jeffrey Sachs-ot a bolíviai elnök, Paz bízta meg azzal, hogy Sanchez de Lozada tervezési miniszterrel együtt küzdjön a hiperinfláció ellen. Ez sikerült is: egy éven belül az inflációs ráta 60 000%-ról 12%-ra stabilizálódott – ugyanakkor Sachs által ajánlott „21060. sz. rendelet” következtében számos bányát bezártak, több tízezer bányászt elbocsátottak, sztrájkot tiltottak, és 20 000 munkást kényszerrel „áttelepítettek” trópusi erdős területekre. Lehman a „Bolivia and the United States” (1999) című művében a következőképpen kommentálta ezt:
„A társadalmi költségek hatalmasak voltak. Paz a stabilizáció költségeit az alsóbb osztályokra hárította. Az új korszakban [a neoliberális gazdaságban] Paz Sachsra és Machiavellire tekintett. A statisztikai adatok túl gyorsan peregnek, ahhoz hogy egy kívülálló teljes mértékben felmérhesse az emberi költségeket. 1986-ban az átlagos bolíviaiak vásárlóereje 70 százalékkal csökkent. A munkanélküliség elérte a 20–25 százalékot, és szinte az összes munkavállalói szociális juttatást megszüntették.”
Az akkori tervezési miniszter, Sanchez de Lozada később bolíviai elnök lett, és 1997-ben meglátogatta Jeffrey Sachst Harvardban, ahol Sachs „Latin-Amerika egyik legbátrabb és legkreatívabb vezetőjeként” dicsérte. 2003-ban, mindössze hat évvel később, a „bátor és kreatív vezető” véres mészárlást rendezett bányászok, őslakos parasztok és városi szegények ellen. Amikor a bolíviai gázháborúban megbukott, Miamiba menekült. Ma Bolíviában elfogatóparancs van érvényben Sanchez de Lozada ellen emberiség elleni bűnök miatt, de az Egyesült Államok nem adja ki őt.
Sachs első nagy gazdasági reformprojektje, amely karrierje kezdetét jelentette és nagy hírnevet szerzett neki, egy erőszakos rezsim, egy amerikai neokolónia hátán jött létre – hasonlóan a Milton Friedman Chicago Boys és a fasiszta Pinochet-rezsim közötti szentségtelen szimbiózishoz.
A sors keserű iróniája: éppen Sachs apja volt chicagói szakszervezeti ügyvéd – Sachs junior viszont már első projektje után a baloldal szemében a „munkásosztály ellensége” lett.
Az Occupy Wall Street kis epizódja rávilágít valamire, ami Sachs életének vörös fonalát képezi: hajlandóságát, hogy „magasabb célok” elérése érdekében kétség esetén akár autokratikus rezsimekkel is együttműködjön a lakosság kárára. A kritikát többnyire azzal a whataboutismmal hárította el, hogy az USA ugyanolyan rossz vagy még rosszabb – ami szigorúan véve igaz is, de ez nem igazolja az együttműködést más erőszakos rezsimekkel.
Innen folytatjuk!
Kapcsolódó cikkeink
