INFLÁCIÓ – CSINÁLD MAGAD! Prof. Richard Werner a „központi tervezők”-ről (Tallián Hedvig fordításában)
… és aztán arra számítottam, hogy ez a 90-es években lezajlik nagy bankválságot okozva, és a bankok kockázatkerülővé válnak, és csökkentik a hitelezést, és az egész gazdaság lelassul, mert ha nincs bankhitel a reálgazdaság, a termelő üzleti beruházások számára, akkor nem lesz növekedés.
Ez várható volt.
A javaslatomnak, melyet Mennyiségi Lazításnak (QE) neveztem el, és két aspektusa volt.
Az első a szakpolitikai ajánlás, amit QE1-nek nevezhetünk.
A QE első típusa, amikor a központi bank belép és megvásárolja a bankrendszer nem teljesítő eszközeit. Lényegében a túlzott mértékű ingatlanhitelezés. Ez vissza fog ütni. Mert a spekulációs céllal létrehozott pénz nem termelékeny és fenntarthatatlan, a központi bank névértéken felvásárolja. Probléma megoldva. Bankoknak erős a mérlege.
De ez nem lesz elég ahhoz, hogy növeljék a hitelt. Mert még mindig sokkos állapotban vannak. Ugyanis a probléma olyan hatalmas volt Japánban. Ezért javasoltam a QE2-t, a QE második változatát. Ez lehetővé teszi a központi bank számára, hogy a kereskedelmi bankokat több pénz létrehozására kényszerítse, és betolja a gazdaságba. Nevezetesen: ha a központi bank eszközöket vásárol a nem-banki szektoroktól, a nem-banki szereplőktől, ami a valóságban bármi lehet, ez lehet egy csomó kötvény, vállalati kötvények...
Többek között azt javasoltam a Bank of Japan-nak (BoJ), hogy vásároljon ingatlant, mert persze volt egy hatalmas ingatlanpiaci összeomlás. Az ingatlanárak 80 százalékkal csökkentek, és pénzteremtésre volt szükség. Meg kellett támogatni az ingatlanpiacot addigra. Ugyanakkor Tokió volt és még mindig az a város, ahol a legalacsonyabb a parkok és zöld területek aránya a lakosság létszámához képest. Ezért a BoJ-nek csak meg kellett vásárolnia az ingatlanokat, hogy ezeket parkokká építse át. Így javítva az életminőséget. És ez persze pénzteremtéshez vezet, amit a gazdaságba juttatnak és támogatják az ingatlanpiacot is. Így több legyet üthetünk egy csapásra.
Ezért ezt javasoltam, hisz ha egy központi bank vásárol valamit a nem-banki szektortól, az ingatlan eladója mondjuk hogyan jut hozzá a pénzhez? Nos, a központi bank átutalja a bankszámlájukra. Ami annyit tesz, hogy hirtelen pénz lesz a bankszámlájukon, amit valójában a bank hozott létre, mert lekönyvelik a központi bank tartalékszámláján. Ez így működik. Így juttat pénzt a központi bank közvetlenül a gazdaságba.
Tehát QE-nek ezt a két formáját ajánlottam. Sajnos, bár Japánban megértették a javaslatomat, de lényegében a történet az volt, hogy
rendben van, nagyszerű az elemzés, szívesen megcsinálnánk, de az amerikaiak NEM engedik meg.
Így aztán Japán nem csinálta meg 20 évig.
De 2008-ban, amikor ez Amerikában úgy esett, hogy Bernanke azt mondta, Oh a Werner QE1 javaslata. Igen, megcsináljuk! És azonnal megtették. Míg valójában még Európában sem értették meg a finomabb részleteket. Oh QE, QE-t kell csinálnunk! Csak vásároljunk eszközöket, bármit! És teljesítő eszközöket vettek a bankoktól. Ami kis mértékben hasznos, de nem igazán.
Így Európában sokkal tovább tartott kilábalni a 2008-as válságból. Miközben Amerika nagyon gyorsan talpra állt, mert Ben Bernanke részt vett ezekben a Japánról folytatott vitákban még a 90-es években, tisztában volt a javaslatommal, és a FED megvásárolta a bankoktól a nem teljesítő eszközöket névérték közeli áron, így a bankok egy csapásra rendbe jöttek.
De még mindig nem lépték meg a második ajánlást, mert úgy vélték nem feltétlenül jó. Két évbe telt, amíg a bankok jelentősen növelték a hitelállományt, de aztán 2010-11-ben hat-hét százalékos volt a bankhitelek növekedése, és jól ment nekik.
2020 márciusban az történt, hogy a FED elfogadta a QE2-t. Olyan időszakban, amikor a gazdaság jó állapotban volt. A növekedés rendben volt. A banki hitelállomány 5-6 százalék körül növekedett. Nem volt defláció, ez deflációra és zsugorodó gazdaságra vonatkozó ajánlás volt, de ők mégis megcsinálták a QE2-t.
A FED hatalmas expanziót hajtott végre, a magánszektor eszközeinek felvásárlásával a nem-bankoktól. Így kényszerítve a bankokat hitel teremtésre.
Hatalmas léptékű…., lelóg a grafikonról, ez a háború utáni korszak legnagyobbja.
Ugyanakkor persze 2020-ban is voltak kormányzati korlátozások. Ezért ha csökkentjük a kínálatot, de a kötvények mennyiségét jelentősen növeljük a pénzteremtésen keresztül, amit a gazdaságba tolunk. Ez a pénz, ami 2008-ban csak egy könyvelési tranzakció volt, akkor nem kreáltak új pénzt, nem gerjesztett inflációt.
De 2020-ban már egyértelmű volt, hogy ez inflációt eredményez majd. Figyelmeztettem is, hogy ebből infláció lesz. A legtöbb kommentátor úgy gondolta, mert nem értik a QE közötti különbséget. Minden rendben lesz.
2008 a FED megcsinálta a QE-t, infláció nélkül. Ugyanez lesz 2020-ban is. NEM! Egész más lesz. Hatalmas infláció lesz.
Most. Az árulkodó körülményekből kiderül.
Honnan tudjuk, hogy ez tervezett szándék volt?
Nos, ez nagyon specifikus irányelv, és nagyon ritkán alkalmazzák.
És! Hirtelen összes központi bank megcsinálta. Még a Bank of Japan is, pedig évtizedekig azt mondogatta, hogy nem tehetjük meg, amit Werner professzor tanácsol. Nem tehetjük meg. Megcsinálták 2020 márciusában. Tehát meg tudják csinálni.
A másik bizonyíték közvetlenül a kovid előttről, 2019. augusztusából származik. Volt egy konferencia Jackson Hole-ban a jegybankárok éves konferenciája. Ide meghívták a BlackRockot a nagy vagyonkezelőt.
A világ legnagyobb vagyonkezelője több tízbilliónyi vagyont irányít. A BlackRock előállt egy javaslattal.
Azt mondták, hogy lesz egy újabb válság. Igen, ebben biztosak lehetünk, mert minden alkalommal megjutalmazzuk a központi tervezőket a válságok létrehozásáért. Most miért ne tennék? Csináljunk újabb válságot. Lesz egy újabb válság.
De ezúttal inflációt kell gerjesztünk. Soha nem magyarázzák meg, hogy miért kell inflációt csinálni. Persze, ez ügyes pszichológiai trükk. Mert a célzás kimondatlan marad. A válság deflációs lesz, ezért inflációt kell teremtenünk. De csak azért, mert inflációt akarunk. Csak nem mondják ki. De a következő alkalommal muszáj inflációt teremtenünk, és tessék itt van, hogy miként csináljuk. Idézték a javaslatomat, a nevem említése nélkül, természetesen. A fiskális politikát pénzteremtéssel kell megtámogatnunk. Rá kell venni a központi bankot, hogy közvetlenül pénzt pumpáljon a gazdaságba. Amit a nem-banki szektorból történő eszközvásárlással lehet elérni.
Honnan tudjuk, hogy a FED ezt megcsinálta 2020 márciusában? Megvannak az adatok, és van még egy tényező. A jegybank leszerződött a BlackRockkal 2020 márciusában, hogy vásároljon eszközöket.
Kapcsolódó cikkek:
Richard Werner: CBCD = szovjetpénz. A központosított digitális pénz lényege egy percben
Richard Werner: A tiroli csoda (Tallián Hedvig fordításában)
Hogyan lehetne Németország független? AZ ALKOTMÁNY A MEGOLDÁS! – Prof Richard Werner közgazdász
Hogyan működnek a bankok? Prof. Richard Werner magyarázata 3 percben – Tallián Hedvig fordításában
A VÉGSŐ ALÁVETÉS – avatott szakértő a pénzügyi központosításról, kreált válságokról – ismétlés!
