Tallián Hedvig: BOGÁR A FÜLBE – A KENNEDY-TITOK

Bogaras vagyok. Nem titkolom. Most is még a mai Bogár napló előtt vagyok. Monomániásan kávé mellett még a napján – kedd, péntek – meg kell hallgatnom a friss Tanár urat. Tudom, hogy vannak, akik a nem-nemzeti oldalról is hallgatják, mert egyetértenek vele számos ponton. Tanár úr tényező. Hatalmas műveltsége és komplex gondolkodása kikerülhetetlen alakjává teszi jelenünknek, mert olyasmiket mond ki, amit más nem mer, pláne nem is tud. Máris kapok a fejemre ezért a szövegemért? De akkor is ragaszkodom Tanár úrhoz. Ugyanis nemcsak tudásáért tisztelem, hanem mert ő a kevesek közül az egyik, akit hallottam a saját szájával nem is egyszer BOCSÁNATOT KÉRNI a korábban elkövetett hibáiért – képviselőként, kormánytagként, államtitkárként kellett látnia a pályán nem egyszer, meg még az előző rendszer végében is haloványan részt vett.

Rendre használom a „nem létező” erőre vonatkozó fordulatát, amikor felvezetőt írok az amerikai, német gondolkodók általam angolból magyarra ültetett videóihoz. Ugyanis a világ számos pontján átlátják és értik azt, ráadásul igen közelről, amit Tanár úr igyekszik a szánkba rágni. Az amerikai Catherine Austin Fitts az öreg Bush kormányának tagja volt, a német Richard Werner professzor pedig a központi bankok és jelen pénzpolitika legádázabb kritikusa. Nehéz súlyú versenyzőnek tartom mindannyiukat, maguktól rakták össze Tanár úr „nem létezőjét”. C. A. Fitts Mr. Globalnak, R. Werner prof központi tervezőknek hívja a „nem létezőt”. Persze jöhet a kétség szemfüles olvasómtól, hogy ugyan má’! Ők is csak kontrollált ellenzék – nyitott gondolkodásúakat megtévesztő – bábok. Attól tartok, féltve őket, hogy nem. Nem bábok. Valódiak. Mint a Tanár úr a bocsánat kérésével.

Egy minapi, a Kennedyek sorsával kapcsolatos „mellékes" villáminterjúban nekiszegezték Tanár úrnak a kérdést: „Óvatosan közlekedik-e emeletes nyomdaépületek közelében?”. Utalva arra, hogy olyasmiről fejti ki véleményét, ami a legsúlyosabb TABU, amiért Kennedyt egy nyomda magasából lőtte le a „magányos gyilkos”.

Tehát Tanár úr is kifosztásról, pénzről – semmiből nyomtató pénzcsinálásról – és az ezen keresztül megvalósuló totális „nem létező” hatalomról „dumál”, amiben a demokrácia csak egy gyermekded bábjáték, nekünk, a kiszolgáltatott baromfiudvar lakóinak (Tanár úr Karinthytól). Tehát aki nekimegy a TABU-nak, legyen az amerikai, német vagy magyar, életveszélybe kerül(het). Aki pedig a TABUT fenntartók hatalmának menne neki vakmerően, mint a Kennedyek, azok sorsa nyilvános kivégzés.

Tanár úr szerint a Kennedyek túlfeszült lényeglátók voltak, és esetleges győzelmük esetén nem tudták volna, merre tovább, azaz „lényeglátó realizmus” hiányban szenvedtek. Haláluk pedig ebből következően – ezt nem mondja ugyan ki, de sejti az olvasó – hiábavaló volt. Biztos? Mint ahogy halovány próbálkozásnak látja Kennedy jr, Robert Kennedy fia részéről az elnökjelölti aspirációt, még ha munkál is benne apja és nagybátyja nyomán – teszem hozzá: tényfeltáró dokumentarista munkája eredményeképp – a világmegmentés az új típusú háborúk nyilvánvalóvá tételével. Kennedy jr. ugyanis leleplezi, hogy ma már az átlag polgárt nem lövészárkokba küldik hamis jelszavakkal, hanem orvosi javaslatra tűvel végzik ki lassan és tömegesen. Ezek a Kennedyk úgy látszik javíthatatlan igazságkergetők, vakmerő önsorsrontók. Első ránézésre! De épp Bogár tanár úr az, aki folyton félre löki a látszatokat – közben nekünk is megtanítva a módszert –, és a dolgok mélyére megy. A megszokott katatón gondolkodásból nevel ki.

Ebben a „mellékes” villáminterjújában is benne van a megengedett kereteken túlra mutatás. Ha egy szempontot vesszünk, a talán legfontosabbat, az elistentelenítettből vissza visz az istenihez. Tanár úr szokott ilyet, bár ebben nem teszi. De mégis rájövünk. Én legalábbis rájöttem. A nyilvános XX. századi kivégzéssel és a körülötte keltett hamisságokkal Kennedy áldozata azért nem hiábavaló, mert – profánul szólva – elültette (vállalt?) halálával a bogarat (bocs!) az emberek fejében. Végre tudni akarja az elnök haláláról az igazságot a nép! Tehát, egyrészt kérdés a gyilkosság igazi felfejtése, azaz kik tették? Másrészt és ez a fontosabb, az áldozatot milyen okból, meggyőződésből – az IGAZ ÜGYÉRT – tehát miért vállalta J. F. Kennedy? A halála körüli „megválaszolatlan” kérdések ehhez segítik hozzá az ébredő tömegeket, azaz hogy kitépjék nyakukat a pénzurak és anyagba ragadt megszállottak fojtogató, mindent megbénító szorításából.

Tanár úr is erre a bennünk rejlő szíverőre mutat rá félénken, de rendszeresen a Naplóban. Mostanában pedig népmeséink végét ismételgeti: „Jó tett helyébe jót várj!". Legyen ez a végső üzenet és a magyar feltámadás záloga – Trianon 100. évfordulója utáni és Mohács 500. évfordulója előtti különleges években –, így a Kennedyek áldozata apropóján, és most megnézem a mai Bogarat.

Tallián Hedvig

Kapcsoló cikkek: