Naplóbölcsességeim – 105.

105.

Szabadon mérlegelni csak az tud,

felsorakoztatni az érveket,

kinek elegendő tudása jut,

és szemlélet szurdokba nem rekedt.

Mert ha nem mérlegelsz, nem vagy szabad,

ha előre eldöntöd, merre menj,

nem fogsz sose látni új tájakat

a tudásgömbön, min tényleg merengj.

Nem látod meg azt, el sem jut hozzád,

amit eleve rossznak ítéltél,

s túlértékelsz olyan tudásmorzsát,

miről meggyőztek, hogy örökké él.

Kinek higgy, vagy ne, visszamenőleg,

voltak-e jó fordulópontjaid,

követeltek-e eleget tőled,

hogy megválaszold kihívásaid?

Hogy ne legyél senki buta bábja,

legyen bár okosabb vagy gazdagabb,

az önálló akarat sajátja,

hogy belátott tudás szerint halad.

Erre irányt venni sose késő,

de el kell határozni a határt,

amin tudással lehetsz túllépő,

eszed szárnyán szálló szabad madár.