Naplóbölcsességeim – 87.

87.

Hatvankilenc év és kilenc hónap,

mit Nap körül keringve töltöttem,

hálás vagyok eme Földgolyónak:

utazásom során áll mögöttem.

Nem áll: forog, pörög, héját sétálom,

régebben messze elmenni vágytam,

később inkább rövidebb sugáron

mért körön belüli utamat jártam.

Mára már szeretek minden tájat,

szépsége úgyis belsőből fakad,

sok-sok tárulkozik, mit az se járhat

be, akinek rá alkalma akad.

Ez az anyaföld, melyből vétettem,

mihez anyaöl segélye kellett,

mennyi értelem szolgált érettem! –

bolygónyi ész sugárzása mellett.

Napnak, Holdnak pillanat, míg élek,

itt lenn a földön lassabb az idő,

feladatához felnő a lélek,

mutathatja: a végtelen minő.