Vajta Dénes: Egy kukacoskodó kritika margójára – Válasz Győri-Nagy Sándor írására
Győri-Nagy Sándor cikke – Mi a baj a(z anti-)finnugrizmussal? – 2024. szeptember 18-án jelent meg a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága honlapján, és 19-én a Szilaj Csikón.
Szinte mindannyiunkban él a vágy egy tökéletes mű megalkotására, legyen az akár csak egy kritika is. Azonban többnyire hamar belátjuk, hogy ez emberi korlátaink miatt nem lehetséges. De vannak kitartóbbak, akik nem adják fel olyan könnyen. Köztük található Győri-Nagy Sándor is, aki NDK-beli tanulmányai folytán igazi Besserwisser (mindent jobban tudó) is lett, ami legalábbis utolsó, Fischer Károly Antal a szkíta és a magyar nyelv azonosságáról írt, nemrég magyarul is megjelent könyvével kapcsolatos kritikája miatt állítható róla.
Szerzőnk határozottan megállapítja, hogy téves az általam adott információ, mert a könyv német nyelvű változata »nem a „Literarion”-nál (jelent meg), mert ilyen nincs. Ellenben van egy „Literaricon” a bajor Dinkelscherben városkában«. Ezek után, ha Győri-Nagy Sándor stílusát követném, meg kellene állapítanom, hogy a szkíták „keleti indoeurópaiságát” hirdető... indogermanizmus atyja... Wilhelm von Humbolt sem létezik, „mert ilyen nincs”. Ellenben van egy Wilhelm von Humboldt. Nyilvánvaló, hogy a mondhatni ismeretlen Literaricon kiadó nevében elkövetett hiba egy egyszerű betűhiba, míg a világhírű Humboldt tudós valamint egyetem nevéből „kifelejtett” „d” betű egy súlyos tévedés, ami egy magát kultúrökológusnak mondó, NDK-ban is ténykedett nyelvész esetében elfogadhatatlan.
Merő kukacoskodásnak kell neveznünk Győri-Nagy Sándor azon kísérletét is, amellyel kifogásolja Fischer Károly Antal címválasztását, mondván, hogy „szerényebben hangzott volna, ha a szerző jelöletlen határozatlansággal nem az összes, hanem csak az általa összegyűjtött ‒ nem csekély, 1000 körüli! ‒ korpusz vizsgálatára utal”. Tudnunk kell ugyanis, hogy a Fischer Károly Antal által előbányászott 1010 szkíta szóból álló korpuszon kívül talán összesen 50 létezik még, amelyek itt-ott, többnyire bizonytalan forrásokból maradtak ránk. Jobban tette volna bírálónk – aki más helyen zseniálisnak nevezi mind Fischer Károly Antalt, mind szóban forgó művét –, megtartja magának ezt a kifogást, és megszívleli Dr. Mandics György kultúrtörténész, a Székely-magyar írás konferencia elnökének minősítését: „Anton Carl Fischer műve a legjobb, ami e kérdésben* megszülethet.”
Mivel említettük szerzőnk pontosság-mániáját, még kitérünk arra a nem „stimmel” állítására, hogy a könyv Magyarországon nem beszerezhető. De igenis beszerezhető, mint ahogy azt mi be is szereztük. Csak ahhoz jobban kell érteni a mai számítógépes-internetes világhoz. Ennek hiánya nem akar bírálat lenni, de ha már ő szóba hozta, akkor ez elvárható lenne. Azt is meg kell említenünk, hogy Győri-Nagy Sándor mindenáron való kötekedésével megtéveszti az olvasót, amikor azt állítja, hogy a Literaricon nem 2019-ben, hanem 2020-ban adta ki a Fischer-könyvet. Birtokában vagyunk a könyvnek, amely igenis 2019-ben jelent meg.
A legfontosabb azonban a Győri-Nagy Sándor által emlegetett „nyersfordítás” helyretevése. Bár a Magyarok XI. Világkongresszusának közelsége nyomást gyakorolt a fordítókra, azok derekasan helytálltak, kivéve éppen Győri-Nagy Sándort, akinek elsőként adtuk a kezébe a német könyvet, és aki vállalta a magyarra való fordításban, lektorálásban történő közreműködést. De munka helyett sokáig csak ígérgetett, jelentős késedelmet okozva, és nehéz helyzetbe hozva azokat, akik számítottak rá, majd elodázni igyekezett az egész vállalkozást, hogy végül aztán nyersfordítássá minősítse le.
Azonban az a lírai emelkedettség, amit egy új fordításról emleget, hogy „akkor valóra válik, ami szükségszerű, hogy a Fischer-I. lektorált, briliáns magyar fordítású első kiadását nyelvésztársakkal együtt, nyelvész és nem-nyelvész közönség előtt fogjuk bemutatni”, már-már Petőfi szavaira emlékeztet „a szellem napvilágáról”, amit ő maga, Győri-Nagy Sándor hoz el. Ez bizony erős túlzás. Munka még bőven van. A Fischer könyv II. kötete még fordításra vár. Ahhoz kellene összefogni, de nem úgy ahogy Győri-Nagy Sándor teszi.
* a szkíták nyelvének ügyében
Kapcsolódó cikkeink:
Nem hittem a szememnek: V. D. „Reflexiók…”-ja olyan szintre süllyed, amire nincs szó. Látszik, hogy el sem akarja képzelni Humboldt „d”-je elmaradásának legkézenfekvőbb okát, a beragadt vagy gyengén érintett billentyűt. Nem, mert V. D. rosszhiszemű. Mocskoló szándék süt abból is, ahogy a hibát „súlyos”, sőt „elfogadhatatlan” jelzőkkel súlyosbítja.
Aki ilyeneket ír a német szakot évfolyamelsőként végzett, tudós emberről, az nem tudja, mit beszél. Vagy valamit nem bocsáthat meg neki. Pl. azt, hogy igaza van a gondos, kötelező ‒ nyelvi-szakmai ‒ lektorálással, hisz sokéves szerkesztői gyakorlatából tudja: egy ilyen könyv lefordítása, lektorálása, korrektúrázása főfoglalkozásban se fél év! Különösen nem elég egy triplázott programú világkongresszusi félév negyedik, (ráadás) vállalkozásaként!
GYNS e világkongresszusi ámokfutás közben a nyelvi konferencia szervező/levezető elnöke, kiadvány-szerkesztője és egyik előadója. De szervezője, előadója volt több tucat hazai,…
Kedves Dénes Barátom!
Sági atya szerint (Kígyóspuszta, Hit és Kultúra Alapítvány) az Isten abban szégyenít meg minket, amiben a legjobbnak vélük magunkat. Van igazad: Humboldt még az én balesetes, 74 éves szememnek is Humboldt kellett volna legyen. De hiba nem ment hibát. Egyebet se. Mentségeidről te is tudod, hogy elég egy kattintás, és bárkinek kiderül, mit érnek. Ettől még érdemeid a Fischer-könyv kapcsán vitathatatlanok.
Kár, hogy „kukacoskodás”-nak veszed a lektorálás igényét. Egy könyv, különösen egy ilyen, enélkül nem könyv. Csak görbe tükör azokról, akiknek így is az. Amiért még nagyobb kár. Azért pedig végképp, hogy egy féléves világkongresszusi tájfunban hányt-vetett konferencia-elnöktől még egy ennyire fontos könyv ripsz-ropsz kiadásában további közreműködést is elvártál volna. Jobb kifejlet reményében, töretlen szeretettel: GYNS.