Vajta Dénes: Egy kukacoskodó kritika margójára – Válasz Győri-Nagy Sándor írására

szilajcsiko
2024. szept. 26.
3 perc olvasás

Győri-Nagy Sándor cikke – Mi a baj a(z anti-)finnugrizmussal? – 2024. szeptember 18-án jelent meg a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága honlapján, és 19-én a Szilaj Csikón.

Szinte mindannyiunkban él a vágy egy tökéletes mű megalkotására, legyen az akár csak egy kritika is. Azonban többnyire hamar belátjuk, hogy ez emberi korlátaink miatt nem lehetséges. De vannak kitartóbbak, akik nem adják fel olyan könnyen. Köztük található Győri-Nagy Sándor is, aki NDK-beli tanulmányai folytán igazi Besserwisser (mindent jobban tudó) is lett, ami legalábbis utolsó, Fischer Károly Antal a szkíta és a magyar nyelv azonosságáról írt, nemrég magyarul is megjelent könyvével kapcsolatos kritikája miatt állítható róla.

Szerzőnk határozottan megállapítja, hogy téves az általam adott információ, mert a könyv német nyelvű változata »nem a „Literarion”-nál (jelent meg), mert ilyen nincs. Ellenben van egy „Literaricon” a bajor Dinkelscherben városkában«. Ezek után, ha Győri-Nagy Sándor stílusát követném, meg kellene állapítanom, hogy a szkíták „keleti indoeurópaiságát” hirdető... indogermanizmus atyja... Wilhelm von Humbolt sem létezik, „mert ilyen nincs”. Ellenben van egy Wilhelm von Humboldt. Nyilvánvaló, hogy a mondhatni ismeretlen Literaricon kiadó nevében elkövetett hiba egy egyszerű betűhiba, míg a világhírű Humboldt tudós valamint egyetem nevéből „kifelejtett” „d” betű egy súlyos tévedés, ami egy magát kultúrökológusnak mondó, NDK-ban is ténykedett nyelvész esetében elfogadhatatlan.

Merő kukacoskodásnak kell neveznünk Győri-Nagy Sándor azon kísérletét is, amellyel kifogásolja Fischer Károly Antal címválasztását, mondván, hogy „szerényebben hangzott volna, ha a szerző jelöletlen határozatlansággal nem az összes, hanem csak az általa összegyűjtött ‒ nem csekély, 1000 körüli! ‒ korpusz vizsgálatára utal”. Tudnunk kell ugyanis, hogy a Fischer Károly Antal által előbányászott 1010 szkíta szóból álló korpuszon kívül talán összesen 50 létezik még, amelyek itt-ott, többnyire bizonytalan forrásokból maradtak ránk. Jobban tette volna bírálónk – aki más helyen zseniálisnak nevezi mind Fischer Károly Antalt, mind szóban forgó művét –, megtartja magának ezt a kifogást, és megszívleli Dr. Mandics György kultúrtörténész, a Székely-magyar írás konferencia elnökének minősítését: „Anton Carl Fischer műve a legjobb, ami e kérdésben* megszülethet.”

Mivel említettük szerzőnk pontosság-mániáját, még kitérünk arra a nem „stimmel” állítására, hogy a könyv Magyarországon nem beszerezhető. De igenis beszerezhető, mint ahogy azt mi be is szereztük. Csak ahhoz jobban kell érteni a mai számítógépes-internetes világhoz. Ennek hiánya nem akar bírálat lenni, de ha már ő szóba hozta, akkor ez elvárható lenne. Azt is meg kell említenünk, hogy Győri-Nagy Sándor mindenáron való kötekedésével megtéveszti az olvasót, amikor azt állítja, hogy a Literaricon nem 2019-ben, hanem 2020-ban adta ki a Fischer-könyvet. Birtokában vagyunk a könyvnek, amely igenis 2019-ben jelent meg.

A legfontosabb azonban a Győri-Nagy Sándor által emlegetett „nyersfordítás” helyretevése. Bár a Magyarok XI. Világkongresszusának közelsége nyomást gyakorolt a fordítókra, azok derekasan helytálltak, kivéve éppen Győri-Nagy Sándort, akinek elsőként adtuk a kezébe a német könyvet, és aki vállalta a magyarra való fordításban, lektorálásban történő közreműködést. De munka helyett sokáig csak ígérgetett, jelentős késedelmet okozva, és nehéz helyzetbe hozva azokat, akik számítottak rá, majd elodázni igyekezett az egész vállalkozást, hogy végül aztán nyersfordítássá minősítse le.

Azonban az a lírai emelkedettség, amit egy új fordításról emleget, hogy „akkor valóra válik, ami szükségszerű, hogy a Fischer-I. lektorált, briliáns magyar fordítású első kiadását nyelvésztársakkal együtt, nyelvész és nem-nyelvész közönség előtt fogjuk bemutatni”, már-már Petőfi szavaira emlékeztet „a szellem napvilágáról”, amit ő maga, Győri-Nagy Sándor hoz el. Ez bizony erős túlzás. Munka még bőven van. A Fischer könyv II. kötete még fordításra vár. Ahhoz kellene összefogni, de nem úgy ahogy Győri-Nagy Sándor teszi.